Talán Ádám és Éva óta ott motoszkál a kérdés a férfiakban, de a nőkben is. A férfi keresi a racionális magyarázatot, pl. biztos a pénzemet akarja, de legalábbis tuti csak akar valamit tőlem. A nő pedig szintén nem érti, hogy miért színlelt, hiszen tudja jól, hogy hosszabb távon semmi értelme.
Mi különbség a nők és a férfiak motivációja között?
Az őskorban a férfiak védelmezték a nőket és gyerekeket, továbbá leölték a vadat, hogy etessék az asszonyokat és az utódokat. Vadászat közben pedig igyekeztek minél több női egyedet megtermékenyíteni, hogy génjeiket minél szerteágazóbban továbbadhassák. Az „ősnők” ezzel ellentétben elsődlegesen az utódokat próbálták életben tartani, és reménykedtek, hogy az a bizonyos vadállat pusztul, nem pedig a várva várt „ősférfi”. A nőnek tehát el kellett érnie, hogy a férfi értékesnek és alfahímnek érezze magát, megfelelő önbecsüléssel induljon útnak. Különben esélye sem volt hazavárni a zsákmánnyal, mert „ősférfinket” megette a mamut, vagy oroszlán vagy bármi. Vagy esetleg vadászat közben jobb „ősnőt” talált magának. Gondolhatjuk, ezen esetekben milyen radikálisan csökkenhettek első „ősnőnk” életbenmaradási esélyei.
Fejlődtünk tovább, elindultunk a civilizálódás rögös útján.
Ahogy Shakespeare mondta: „színház az egész világ, és színész benne minden férfi és nő”.
Mindenki különböző elvárásoknak igyekezett megfelelni, a nőnek akkor volt értéke, ha volt férje - lehetőleg minél tehetősebb. A férfiak pedig küzdöttek, hiszen minél nagyobb vagyon megszerzése együtt járhatott a vonzóbb női egyedek megkaparintásával. Régen se volt másképp - a pénz és a szex volt akkor is a mozgatórugója a világnak. A nők évszázadokon keresztül azt tanulták az idősebbektől, hogy legyél minél szebb és jobb, akkor lehetsz „jó parti”. Egyedül nincs értéked, csak egy előnyös házasság visz előre az életben, felelj meg mindenáron.
INTIMPILLANAT - www.intimpillanat.hu
Telt múlt az idő, és jött Sigmund Freud (1856 – 1939), a híres neurológus és pszichiáter, a pszichoanalítikus iskola megalapítója. Életét az emberi működés és psziché kutatásának szentelte. Ő állapította meg akkoriban, hogy a női csikló izgatását egy felnőtt nő életéből ki kell zárni, mert az gyerekes, infantilis egyéniségre utal. Egy felnőtt nőnek már hüvelyi orgazmusa kell legyen. Gondolhatjuk, hogy a nőkre mekkora lelki nyomást gyakorolhatott egy ilyen megállapítás. A dolgozó, a családját eltartó férjekről ne is beszéljünk, hiszen „elvárás”, hogy az ő felesége igenis egészséges és nem „selejt”. Akkoriban a válás nem igazán volt divat, így mindkét fél megpróbált megfelelni a társadalmi elvárásoknak, nehogy kiszivárogjon bármi a nő esetleges „hibás működéséről”. A férfi vagy elfogadással fordult neje felé, esetleges titkokat a hálószoba falai között hagyva, vagy a vasárnapi szivarozós klubdélutánokon lett egyre bosszúsabb, hogy neki „selejtes” feleség jutott, hiszen mindenki más hangosan veri a mellkasát, hogy ő a feleségét bizony-bizony hüvelyi orgazmushoz juttatja.
Erre érkezett William Masters (1915 – 2001) nőgyógyász, akit nagyon érdekelt a női test fiziológiai működése. Felvette maga mellé Virginia Johnson-t (1925 – 2013) asszisztensnek és közösen kidolgoztak egy sémát, amely szerint vizsgálataikat végezték. Nem mellékesen, egyre több mérőeszköz állt rendelkezésre, így laboratóriumi körülmények között, tudományosan alátámasztva végezhették izgalmas vizsgálataikat. Önkéntes jelentkezőket kerestek, és mérték a páros aktusok és az önkielégítések által hozott eredményeket.
Erről készült egy igen sikeres sorozat is, Masters of Sex címmel. A sorozatbéli történet egy érdekes jelenetét szeretnénk kiemelni: a kórházigazgató felesége jelentkezik önkéntesnek. Úgy 45-50 körüli, addigra már egy felnőtt gyermek anyja, de a minden résztvevővel kitöltetett kérdőívet követően kizárásra került, nem vehetett részt a kutatásban. Vajon mi lehet kizáró ok egy kórházi igazgató felesége esetében?
A kérdés úgy hangzott, hogy volt-e már orgazmusa, és a nő erre nemmel felelt. Tudjuk, ez csak egy film – és az 50-es évek is elmúltak.
Masters & Johnson, akik később össze is házasodtak, egyébként a kutatásaikkal arra jutottak, hogy „valamennyi női orgazmus a klitorisz direkt vagy indirekt stimulációját igényli”.
INTIMPILLANAT - www.intimpillanat.hu
Azóta is folyamatos kutatások vannak e rejtély megfejtése céljából. Van kutatás, amely arra jutott, hogy a nők kb. 60%-a képes hüvelyi orgazmusra, mások arra jutottak, hogy ez az arány 20%. Tanulással és kor előrehaladtával pedig a modern tudomány megállapításai szerint áthelyezhető a fókusz a csiklóról a G-Pontra, oly módon, hogy egyre kevesebb csiklóizgatás mellett közösülés közben a nő orgazmushoz jusson.
Így hát pontos válasz nincs, és igazából nem is fontos. Sokkal fontosabb a megértés és az elfogadás. Hogy kielégültebb, boldogabb nők és ezáltal büszkébb, a mellkasukat szélesen kihúzó elégedett férfiak szaladgáljanak az utcákon.
Visszatérve az eredeti kérdéshez, amit igazából már megválaszoltál magadnak. NEM, biztosan nem színlelt. A te csajod biztos nem. Mindig a másiké. Jelenlévők kizárva.
Ha tetszett a poszt, ne hagyd ki a következőt sem!
Olvasd el ajánlott bejegyzéseinket is! Gondolatok szex, erotika, érzelem, párkapcsolatok vonatkozásában.
